SIKERT ARATOTT A RAJKÓ ZENEKAR
Hámori Péter írása
Nem mindennapi zenei élményben volt része az Egyesült Államok és Kanada zenekedvelő közönségének, ugyanis az európai népi és klasszikus zenei hagyományok egyik legkiválóbb képviselői, a budapesti Rajkó zenekar adott koncerteket az észak-amerikai kontinens nagyobb varosaiban.
A fiatal hazai cigányzenészekből álló csapat Philadelphia, Pittsburgh, Cleveland, New York, Washington, Detroit, Chicago, Toronto, Montreal és New Brunswick varosaiban adott fergeteges sikerű koncertjei már megelőzték a Rajkó zenekar jó hírét, amelyről e sorok írója is meggyőződhetett.
Nem szokásom idősödő koromra hivatkozni, de idetartozik, hogy a jövőre 60 éves fennállását ünneplő Rajkó zenekar elődjét jómagam még a háború előtt is hallottam, és élveztem a muzsikájukat.
Volt Budapesten egy Ostende nevű kávéház a Rákóczi úton a mai Uránia mozival szemben. Szüleimnek ez a kedvenc kávéháza volt, és egyszer-egyszer magukkal vittek vasárnap délután a zenét kedvelő vagy tanuló gyerekek részére rendezett Ötórai tea helyett Ötórai kakaó című előadásaira. Megdöbbentő volt gyerekfejjel számomra az élmény! A harminctagú cigányzenekar akkor 6-10 éves tagjainak előadása kitörölhetetlen zenei élményben részesített.
Kötelességemnek tartom, hogy a zenekar amerikai-kanadai turnéjának szlogenjét igazoljam: „Egy koncert, amit meg kell hallgatni, és felejthetetlenné fog válni!”
Második New York-i koncertjükön sikerült egy rövid interjút készítenem a Rajkó zenekar harminchat éve regnáló ügyvezető igazgatójával, Gerendási Istvánnal, aki, amikor az Ostende Kávéházat említettem neki, a szó szoros értelmében levegő után kapkodott. Meglepte, hogy itt, Amerikában valaki arra fogja emlékeztetni őt, hol is kezdte világhódító körútját a budapesti Rajkó zenekar.
Az együttes mostani turnéja a mindnyájunk által elismert, közöttünk élő profi főszervező, Magyar Kálmán nevéhez fűződik. A William Penn Association, Premier Fraternal Life Insurance and Annuities Company támogatásával, a baráti biztosítótársaság alapításának 125. évfordulója alkalmából kérte fel őt, hogy szervezzen turnét több amerikai és kanadai városban. A koncertkörutat támogatta még a Balassi Intézet és a New York-i Magyar Kulturális Központ.
Gerendási István ügyvezető igazgató elmondta, hogy a világhírű Rajkó zenekar majd’ minden földrészen sikerrel szerepelt, Észak-Amerikában pedig már többször is letette a névjegyét. A hagyományos hangszereken játszó nyolctagú együttes a XIX. és XX. század jellegzetes cigánymuzsikáját tolmácsolja.
Liszt Ferencre komoly hatással volt a cigánymuzsika, és műveibe beleszőtte azok dallamait. Koncertjeiken a hagyományos népi muzsika mellett, híres populáris klasszikus darabok, örökzöld melódiák szerepelnek. Az együttes tagjai közös művészi múltra tekintenek vissza, és hangszereik kiváló mesterei.
Műsorukon többek között Liszt, Hubay, Brahms, Suppé és Hacsaturjan népszerű művei szerepeltek sajátos hangszerelésben és felfogásban, amelyeket még az amerikaiak is végigdúdoltak. Az igazgató többször említette, hogy a nagysikerű koncertek sorában a torontói előadás több mint félezer néző előtt zajlott le. Ezt a rekordot is túlszárnyalta a New York-i Rockefeller Egyetem csodálatos akusztikával rendelkező, gyönyörű Caspary Auditóriuma, ahol többen már csak a lépcsőkön ülve és a széksorok mögött állva láthatták a műsort, így mintegy ezerkétszáz ember elvezhette a zenekar interpretálásában nyújtott előadást, amely tomboló sikert hozott.
A produkciót az amerikai közönség – szokásához híven – felállva, fütyülve, kiabálva, brávózva köszönte meg. El sem akarta engedni a művészeket, akikre még újabb sikerek vártak, mert ugyanaznap Connecticutban kápráztatták el Wallingford közönségét.
Jó barátommal, Magyar Kálmánnal sikerült néhány szót váltanom, aki szokásához híven, szerényen fogadta ismerősei, barátai és a közönség gratulációit. Megjegyeztem, hogy a műsor magas színvonala alapján nem csodálkozom, hogy ilyen komoly múlttal rendelkező, fennállása 125. évfordulóját ünneplő szponzort sikerült megnyernie a turné támogatására. Ugyanakkor megkérdeztem tőle, honnan van ereje ilyen, egymástól eléggé távol eső varosokba megszerveznie a koncerteket, és azokra minden nap elkísérni a művészeket két álló héten át, szeptember 2-a és 18-a között.
Magyar Kálmán erre szintén szerény választ adott, nevezetesen, hogy csodálatos zenei élményhez, fantasztikus zenészek produkciójához szívesen adja a nevét, az pedig nem jelent számára megterhelést, sőt inkább örömet szerez neki, amikor látja és tapasztalja, hogy az amerikai közönség a magyarokkal együtt énekel és élvezi az általa szervezett produkciókat. Ez igazi örömteli, felemelő érzést ad számára.
A Magyarság, amely a kéthetes programok helyszíneit minden lapszámában ismertette, szintén hozzájárult némiképp a sikerhez. Továbbra is várjuk – a rosszemlékű haknik helyett – az ehhez hasonló, nívós zenei produkciókat, természetesen Magyar Kálmán szervezésében.
A budapesti Rajkó zenekar elkápráztatta az amerikai közönséget
